Már többször írtam arról, hogy milyen jó dolgok vannak Ausztriában, mik azok a tények, amik miatt könnyű igazán élhetőnek érezni a legtöbb helyzetet. Most egy olyanról lesz szó, ami inkább ízlés és gusztus dolga. Ami biztos: nekem még szoknom kell.

Az otthoni uszodákban vannak a férfi és női öltözők, ahol kényelmesen átöltözhet az ember fia/lánya. Itt ez már nem divat. A legtöbb uszoda öltözője koedukált, ami annyiban árnyalt, hogy az öltözőszekrényes sor végén általában megtalálható egy zárható öltözőkabin is. (olyan harminc szerkényre van egy ilyen kabin)

A sokadik alkalommal tűnt csak fel, hogy ezek az öltözőkabinok mindig üresek. Nem volt, és azóta sincs olyan alkalom, hogy lenne bennük valaki, akikor épp bemennék.

Minden egyes alkalommal láttam, hogy hol kettő, hol öt ember öltözik vagy vetkőzik a mi sorunkban, de mert mindig sietni kell a gyermekemmel az úszásórájára, valahogy csak magunkra fókuszáltam eddig.

Mígnem egyik alkalommal nagyon meglepődtem. Egy nő – olyan jó 45 éves teltebb alkatú – állt a szekrényével szemben anyaszült meztelenül. A törölközőjét ledobta és arra állva kezdett készülődni. Még csak nem is csinált úgy, mintha el akarná takarni magát. Azt gondoltam akkor, hogy ez egyedi dolog, főleg akkor, mikor a nő elkezdte a szekrénnyel szemben állva tetőtől-talpig bekrémezni magát. Igen, olyan is volt, hogy a bokájáig hajolt, mert épp a lábfejét masszírozta a krémmel. Nehéz volt nem nézni, tőlem ugyanis másfél méterre állt csupán.

Kisvártatva előkerült egy középkorú fickó is, aki a nőre szinte rá sem nézve maga is elkezdett átöltözni az utcai ruhájába. Mondanám, hogy a pasi eltakarta magát, de nem lenne igaz. A törölközője úgy-ahogy volt csak rajta, némi szárítkozás után már repült is le a fürdőnadrág és cserélt helyet az alsógatyával.

Na jó, biztosan valami front van, hogy ma ilyen kitárulkozók az osztrákok, én megyek is a gyerekemmel a kabinba - gondoltam. Mindenesetre érdekes élmény, meg is osztottam a látottakat a környezetemmel.

Aztán jött a hét második fele, mikor újra úszni vittem a csemetémet, s mit látok megint? Hát persze, minden sorban pucérkodó embereket.

De nem, ez már nem a front, ez itt kérem a kultúra része – esett le a dolog. Innen kezdve már azt is megláttam/észrevettem, hogy mennyire nincs testképzavaruk az itt élőknek. Míg nálunk egy teltebb nő már bikinit sem mer felvenni, addig itt a 130 kg-os csaj nem hogy bikinit hord, de az sem hozza zavarba, hogy látják mindenét öltözés közben.

Nem mondom, hogy nem zavar, mert de. Viszont nagyon imponál, hogy a test, mint olyan, ebben a népcsoportban olyan természetes dolog, ami mindenhol az kellene legyen. A gyermekem már több ízben mondta is, hogy engedjem el ezeket a frusztrációkat és én is öltözzek ott, de nekem ez nem megy. Még nem. Mi nem így szocializálódtunk. Nekünk nem magától értetődő ez a dolog. Ha ezen egyszer túl is lépek, azon most még nagyon nem tudok, hogy mindezt átéli a gyermekem is. Mert egyrészről nagyon szimpatikus és emberi, sőt, lehet, hogy igen jó alap ez az attitüd arra, hogy elfogadóbbak legyünk egymással. Másrészt meg zavar, hogy a kiskamaszom idegen férfiak és nők meztelenségét stíröli. Mert persze hogy kíváncsi, én sem bírom megállni, hogy ne pillantsak erre-arra. Sőt, van hogy kifejezett esztétikai élményem is akad, mert nem csak a kevésbé szépek állnak ki itt a rivaldafénybe. De ez sem segít a kusza érzéseim kitisztázásában. Úgy vélem, hogy az otthoni szűlő-gyermek viszonyban a meztelenkedés egy bizonyos pontig normális, de ez még nekem kicsit sok. Felmerül az a kérdés is, hogy akarom-e, hogy az ő kis meztelen testét nézzék mindenkorú férfiak és nők? Hát nem akarom! Főleg a sokasodó pedofilbotrányok miatt nem. S persze, tudom, szaunázni is meztelenül mennek az osztrákok és a németek, ezért nem is mentem közéjük eddig, volt döntési helyzetem. Itt az uszodában viszont úgy látom, hogy nincs. Itt ez a rend. Én elvonulhatok de látni fogok mást akkor is, ha az nekem nem tetszik. Pont.

Még szoknom kell ezt a szitut és nem tudom, hogy sikerül-e majd valaha is elfogadnom. Ha igen, megírom, mert az tuti, hogy érdekes és nagy élmény lesz. :-)