Bármennyire is azt hiszed, hogy nincs súlya, jelentősége a kimondott szavaidnak, de tudd: ez nem igaz!

Vagyis, amikor azt mondod a hintázni tanuló gyerekednek, aki nem boldogul, hogy nézze a  mellette hintázó másikat, aki elég ügyes, az még ok. De mikor a gyereked ezek után sem tudja ellökni magát és közli, hogy nem megy neki, lehet, hogy nem jó, ha azt mondod válaszul: Azért nem megy, mert béna vagy!

Azért nem megy, mert béna vagy!

Hallod ezt? Hallod, hogy te, az anyja, te akitől függ a ötévesed, te, aki elvileg irányítod és orientálod, épp ledegradáltad őt? 

Vágod, hogy ha ez így marad, akkor ez a gyerek majd soha nem mer semmit kipróbálni, soha nem lesz elég önbizalma? Hiszen honnan is lenne? A saját anyja bénának tartja. Kishitű, önmagát szeretni képtelen felnőtt lesz belőle. És bármilyen hihetetlen, elég hozzá ez az egy mondat. 

Azért nem megy, mert béna vagy!

Rád, a felnőttre, milyen hatással volna egy ilyen mondat? És ki tudna vele a leginkább megbántani? 

Lehet, hogy nem direkt csinálod, lehet, hogy ezt hoztad te is otthonról, de tudd: változtatni nem késő, csak akarni kell.

Szóval hogy szól helyesen a fenti kidobni való mondat? 

Minden rendben kicsim, még nem tudod, de egyrészt segítek, másrészt adj időt magadnak, menni fog az hamarosan, hidd el!