Belső monológ

Belső monológ

Nem viszem el, mert nem az enyém. Ennyi.

Egy esernyő nem, de egy telefon igen? Van határ egyáltalán?

2019. október 20. - belsomonolog

Egy olyan történetem van mára, ami pontosan vissza fogja adni az érzést, amit ezen a blogon közvetíteni próbálok. Vagyis: miért olyan jó hely Ausztria, miért is van az, hogy sok éve már Bécs a legélhetőbb város.

Amikor turistaként érkezik meg az ember egy külföldi városba, azonnal kap mindenféle érzetet, benyomást. Sokáig azt hittük, hogy elég jól ismerjük az osztrák fővárost hiszen sokszor megfordultunk már ott, többször mint bárhol máshol. Nem mondanám, hogy ez naivság volt, inkább csak tényleg közel éreztük magunkat a helyhez és elhittük, hogy már ismerjük is. Amióta itt élünk, kiderült, hogy ez egyáltalán nem volt így. S hogy ez miért tud jó lenni? Azért, mert a hétköznapi történések során végre lassan tényleg elmondhatjuk, hogy kezdjük megismerni az itteni gondolkodást, lassan megértjük a valódi tartalmakat a történetek mögött.

Ismerősünk, kinek üzlete van Bécsben, egyszer csak kapott egy levelet a bécsi önkormányzattól, amiben a következő szerepelt:

  •  valaki talált (S-Bahnon, buszon, metrón, az utcán, valahol...) egy táskát, amiben van egy tablet és egy laptop
  • ezt a táskát leadták valahol, minek eredményeképp eljutott az önkormányzat talált tárgyak osztályára
  • vélelmezik, hogy a holmi az ismerősünké
  • 2 éve van rá, hogy bemenjen és igazolhatja, hogy az ővé a holmi vagy sem

 A táska és a laptop nem az ismerősünké, a környezetében megkérdezettek is rendre azt mondták, hogy nem hagytak el ilyen holmikat. Itt meg is állna az egész, ha nem gondolkodtatna el, hogy mi is történt itt tulajdonképpen?

  • valaki elhagyott egy táskát, benne egy tablettel és egy laptoppal (akármilyen korú is a két eszköz, kézzelfogható értéke van)
  • azt valaki megtalálta és nem haza vitte, hanem leadta egy olyan helyen, ahol tudta, hogy biztonságban lesz
  • ezután a hivatal elkezdett nyomozni
  • belépni a gépbe ugyan nem tudott az „ügyintéző”, de valószínűleg talált a táskában egy névjegyet, egy szóróanyagot , bármit, ami alapján vélelmezte, hogy az ismerősünk lehet a tulajdonos
  • ez az ember az önkormányzatnál megírt egy ezzel kapcsolatos levelet
  • végül pedig a holmit két, mondom két évre elraktározták

 Nem tudom, hogy ez mennyire általános Ausztriában, de azt tudom, hogy én is láttam már gazdátlannak tűnő holmit a vonaton Bécs mellett, amire nem csapott le senki, aki épp arra járt. Gondolom az is bekerült a talált tárgyak közé. De! tegye mindenki a szívére a kézét és úgy válaszoljon. Mennyi az esély arra, hogy mondjuk Budapesten egy járművön talált laptop és tablet bekerülhet egy olyan állami rendszerbe, ahonnan esélyes a holmi tulajdonoshoz történő visszakerülése? Nem állítom, hogy lehetetlen, de azért ez még itt is meglepett,, főleg a holmi vélelmezhető értéke miatt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://belsomonolog.blog.hu/api/trackback/id/tr8515241998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása