Na jó, ez már lassan nekem is kezd sok lenni…, mindennek van határa.
Hogy mégis mitől vagyok én már megint - pozitívan - kiakadva?
Gyermekünk tanítónője egy paksamétát adott a kezembe pár napja. Volt benne egy Magyarországon is bevett szülői hozzájárulás arról, hogy a suliban készült képek kikerülhetnek-e a honlapra, egy az elkövetkező időbeosztást tartalmazó leírás, és egy olyan irat, amit előszőr nem is tudtunk hová tenni. Igazából ez is egy hozzájárulási nyilatkozat volt, na de miről?
1986 tavaszán a csernobili atomreaktor baleset következtében pl. Magyarországot is három nap múlva elérte a radioaktív szennyezés. A sugárzás egyik kimutatható negatív hatása a pajzsmirigyrák, ami megelőzhető kálium-jodid tabletta szedésével. Ehhez persze az kell, hogy a sugárzás még ne érje el az ominózus légkört.
A harmadik irat erről, és a megelőzésről szól. Pontosabban: ha az Ausztriát környező országok valamelyikében atomreaktor baleset következne be, az iskola felkészült arra, hogy a szülői hozzájárulással rendelkező gyerekek megkapják azt a tablettát, aminek hatására 0 %-ra csökkentethető a gyerkőcöknél a pajzsmirigyrák kialakulása.
Persze most felmerülhet, hogy vajon az osztrákok milyen félősek, mennyire túltolják az elővigyázatosságot. Nekem ez mégis nagyon mást mond.
- egy esetleges atomreaktor robbanást követően rendelkezésre áll legalább annyi jódtabletta, amennyi gyerek megtalálható az iskolákban - országos értelemben persze (azt sem gond, ha lejár, majd kicserélik)
- a megelőzéssel fellépnek a gyermekek egészségügyi védelme érdekében
- ezzel összefüggő, hogy a későbbi kórházi és egyéb kezelési kiadásokat is csökkentik
Ebben a sztoriban mindenkinek annyi van, amennyit belegondol. Pont.
