Belső monológ

Mit ad 50 perc egy osztrák iskolában?

Nyugalmat, amire lehet építeni.

2018. szeptember 03. - belsomonolog

kezdodik_az_iskola.jpgElkezdődött a suli. Ebben a témában számos írás születik majd, tudom. A szülőknek vannak ezzel kapcsolatos érzéseik, megéléseik, amit egyszerűen muszáj kiírni magukból. Hát nekem is akadt témám, de nem a magyar élmények kapcsán. Három hete költöztünk Ausztriába. Gyermekünk most kezdte a második osztályt. Erről mesélnék egy rövidet.

Jobb lett volna, ha már az elsőt is itt tudja kezdeni, de így legalább van összehasonlítási alapom.

Mivel a gyakorló szülők és nagyszülők tudják, hogy mi van otthon, én most csak az itteni élményeket osztom meg. 

Beiratkozni egy héttel korábban volt lehetőségünk, az igazgatónő fogadott minket személyesen. Lemásolta az iratokat, elmondta, hogy mire lehet számítani, s közben minden harmadik mondata a gyermekünknek szólt. Kérdezte a hogylétét, van-e állata, mennyit ért németül? Ő persze meg volt illetődve - egyébként csak pár hónapot tanult, vagyis nem beszélni a nyelvet -, de az igazgatónő csak bevonta továbbra is a beszélgetésbe. Ettől gyermekünk egyre oldottabb lett s visszaválaszolta az általunk mondott szöveget. 

Kaptunk néhány papírt a tudnivalókról, amik az alábbiakról szóltak. 

  •  az első tanítási napon, szeptember 3-án a gyerekek 9:50-kor hazamehetnek!
  • tanszereket, táskát ezen a napon még nem kell vinni!
  • aki katolikus, és szeretne, elmehet a misére, ami kb. tízig tart, a többiek ez alatt vagy hazamennek vagy felügyelettel az iskolában maradhatnak
  • az első héten még haza lehet menni ebéd előtt is, ez a másodikosoknak 11:45-kor van
  • a második héttől is 11:45 a tanítás vége, négy órájuk lesz
  • onnan kezdve minden délután lesz valamiféle kézműves foglalkozásuk az ebéd utáni, és a házi írás közötti időben

Ennyit tudtunk kb. Beszereztük az előírt dolgokat és vártuk a startot.

Gyermekünk - megjegyzem velünk együtt - kellően ideges volt már napok óta, amit igyekeztünk mindenféle jópofa élménnyel enyhíteni nála. Előző este még egy kis sírás is volt, az alvás sem ment egyszerűen, de végül a nagyon sok együtt érző szó és ölelés segített.

A suli előtt hatalmas tömeg hömpölygött, picikénk nyomult előre a tömegben, látszott rajta, hogy a félelme mellett megjelent a kíváncsisága is.

A termük a másodikon van, hamar megtaláltuk. Aztán jött az első meglepetés. A tanító nénit mi már láttuk képről, ő minket azonban soha. Mégis, mikor megjelentünk az ajtóban, tudta, hogy kik vagyunk, a gyermekünket a nevén köszöntötte. Három új gyerek is van az osztályban, így különösen jó érzés volt ezt megélni. Mármint, hogy ez a nő készült! 

Picikénk leült, egy ideig egyedül volt a választott padban, majd egy kislány mellételepedett.

Eljöttünk. Nagyon kíváncsiak voltunk a benyomásaira, ami mindösszesen 50 percnyi lehetett.

Mikor visszaértünk, már az egész osztály jött le a lépcsőn, gyermekünk teli szájjal mosolyogva érkezett. Kisvártatva azt is megtudtuk mik történtek az alatt az 50 perc alatt:

  •  Minden gyerek asztalán volt egy ajándék csíptető és egy radír, amit természetesen elhozhattak.
  •  Két kisgyerek segített kislányunknak kipakolni a holmiját - mert még nem tudta, hogy mi hová való -, s erre  önként jelentkeztek a gyerekek.
  •  A tanító néni bemutatta az új gyerkőcöket, ezután egy szőnyegre leült az egész csapat, ahol a tanító mesét olvasott. Utána, aki akart, mondott magáról pár mondatot. 
  •  Egy kisfiú elég sokat késett, idegeskedés nélkül lepakolt és csatlakozott a földön ülő többiekhez.

Gyermekünknek ez elég volt arra, hogy azt mondja: - “nem is olyan szörnyű ez az iskola.”

Nyugi van. Az a cél, hogy az is maradjon. Klasszikus évnyitó nem volt, az igazgatónő az aulában mondott pár szót az elsősöknek. Nem kellett ünneplő, mindenki úgy öltözött, ahogy akart.

Eddig még nem gondoltam bele, hogy bő két hónapos nyári szünet után milyen nehéz lehet elvágólag visszaülni a padba, és első naptól tanulni. Hirtelen korán kelni, reggel nyolctól délután négyig távol lenni azoktól, akikkel eddig töltötte az időt a gyerek. 

Itt sok esetben a szülők kiveszik még ezt a hetet, és segítik a gyerekek ráhangolódását. Nem akarom túlérzelmeskedni, de csodálatos azt látni, hogy nyelvtudás nélkül, teljesen egyedül egy idegen környezetben a kisgyerekünk jól érezte magát, s úgy jött haza, hogy mosolyog. 

Biztosan lesznek nehézségek, rosszabb napok, de az antré jó volt, és most ez a legfontosabb. Erre már lehet építeni.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://belsomonolog.blog.hu/api/trackback/id/tr9714220661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Madag Oszkár 2018.09.04. 13:18:57

elsős lett idén a lányom.
volt előkészítő, játszva-énekelve-rajzolva, imádta.
múlt vasárnap a szülők szerveztek ismerkedő délutánt, ahol egy tréner vezetésével játszottak a szülők és a gyerekek. először együtt, aztán csak a kicsik egymás között, a felnőttek egymással beszélgettek. (ára: a tréner és a terembérlet miatt 2000 HUF/fő).
hétfő reggel mosolyogva ment be mindenki a suliba. az évnyitó rövid volt és kifejezetten élvezték a gyerekek. a lányom az ott látott fellépők miatt szeretne kórusban énekelni. :)
ajándékba ugrálókötelet (haza lehetett vinni természetesen) és a tanító nénik (délelőttös+délutános) által készített sünis nyakbaakasztós izét kaptak. még a tavaszi beiratkozáskor pedig egy db ceruzát, amit egész nyáron féltve őrzött a gyerek és alig várta, hogy a suliban használhassa.
az első nap reggelén az asztalán várta őket az összes tankönyv, ingyenesen.
az első nap ebéd után el lehetett jönni. a cuccaikat pakolgatják egész héten és sokat lesznek az udvaron, színeznek, játszanak. pénteken pl. cirkuszba mennek (ingyenes).

2018. budapest, állami iskola

lehet szidni az országot mindenért, de igenis vannak kivételek. és ha hiszed, ha nem, sosem voltam sem fityisz szavazó, sem szimpatizáns. élj messze, ha akarsz, én biztos nem cserélnék veled...

Dorinda41 2018.09.04. 18:08:55

@Madag Oszkár: Hol van ez a csoda iskola? Az unokám jövőre megy elsőbe és amit eddig láttunk az iskolákból nemhogy kiábrándító, de egyenesen iszonyatos volt. Még a nyílt napokon is megy a dresszír.

Madag Oszkár 2018.09.05. 08:48:11

@Dorinda41: Az iskola a XIII. kerületben van. A közvetlen családomban több pedagógus praktizál, akik enyhén alulfizetettek és erősen túlterheltek, de ettől még működik az oktatás, a dolgozók erőfeszítéseinek köszönhetően. Jómagam nem tanítok, ennek ellenére nem keresek én sem különösebben jól, de ez önmagában még nem jogosít fel arra, hogy a munkámat ne a legjobb tudásom szerint végezzem.

Igen, sok helyen van minimális osztálypénz és mi is vittünk be papírzsebkendőt és WC papírt is. Ez nincs jól, de azért vegyük már figyelembe a nagy hőzöngés közepette, hogy az egy főre jutó éves bruttó hazai termék szerint rendezett rangsorban a cikkben szereplő Ausztria a 2017. évi adatok szerint a 14. helyen áll (47290 USD/fő), míg Magyarország az 51. helyen szerepel (15531 USD/fő). Amellett, hogy ez a kevés megtermelt közpénz is elfolyik százfelé, ilyen-olyan zsebekbe.
Kiabálás helyett szépen, csendben mindenki tegye meg a saját környezetében azt, amit tennie kell és lesz egy normális országunk. Nem kell fentről várni a megváltást, ez eddig sem jött be.

Madag Oszkár 2018.09.05. 08:55:14

@Első mohikán: Nem fogom neked bizonygatni a saját tapasztalataimat. Jogod van persze kétségbe vonni bármit és sötéten bámulni magad elé a seggszagú mackóalsódban. Nézd a köldököd és szomorkodj, nehogy tanulj, dolgozz, teremts! Ja, és mindig vond kétségbe más eredményeit és okold a körülményeket! Hajrá magyarok... :)